Ha én rózsa volnék, nemcsak egyszer nyílnék Minden ben négyszer ba borulnék Nyílnék a fiúnak, nyílnék én a nak Az igaz nek és az elmúlásnak.
Ha én volnék, mindig nyitva állnék Akárhonnan jönne, bárkit beengednék Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.
Ha én volnék, akkora nagy lennék Hogy az egész láthatóvá váljék Megértő kel átnéznének rajtam Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.
Ha én volnék, mindig tiszta lennék Minden áldott este ben megfürödnék És ha engem egyszer lánckerék taposna Alattam a is sírva beomolna.
Ha én volnék, sohasem lobognék Mindenféle nek haragosa volnék Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének, S nem lennék a mindenféle szélnek.